Kiadhatóak-e a fogyasztási adatok?

Van, hogy néha túl sokat akarunk tudni a szomszédokról. De vajon jogosan?

Nem vagyok GDPR szakértő sem pedig adatvédelmi szakember. De az elmúlt tíz év, amit a társasházak kezelésével töltöttem, megtanított néhány alapszabályra, amik közül most az egyik, számomra aktuális szeretnék megosztani.

Miért nem vagyok hajlandó kiadni, hogy ki mennyit fogyasztott egy adott közműből? Nincs két hete, hogy egy általam frissen átvett társasházban ezt a kérdést szegezte nekem egy tulajdonos. A válaszom erre nagyon egyszerű: mert senkinek semmi köze ahhoz, hogy Gizi néni, Béla bácsi vagy azok a ricsajos bérlők a harmadik emeltről mennyi vizet pancsoltak el az elmúlt évben.

Ennek pedig a törvényi rendelkezésen túli oka, hogy ez olyan személyes adat, amiből például egy adott ingatlan lakottságára lehet következtetni. És ki szeretné, ha Zsuzsa holnap reggel ott dörömbölne az ajtaján, hogy most azonnal bizonyítsa be az ott lakó, hogy ő nem lopja a vizet, és tavaly tényleg csak tíz köbmétert fogyasztott! Vagy éppen azon menne a pletyka a liftben, hogy vajon mit művelhetnek Kissék, hogy ők tavaly több mint háromszáz köbméternyi vizet használtak el, hiszen csak ketten laknak ott… vagy még sem?

Természetesen a fogyasztási adatokba való betekintéshez joga van a Számvizsgáló bizottságnak, hiszen így tudják csak ellenőrizni, hogy a közös képviselet megfelelő mértékben szed-e be vízdíjat a tulajdonosoktól vagy sem.

Remélem ezzel a pár sorral sikerült megvilágítanom az emberi oldalát is annak, hogy miért nem adom ki ezeket az információkat.

És akkor álljon itt a törvényi oldala is:

22§ * (5) … A közös képviselő (az intézőbizottság elnöke) a nyilvántartásba vett adatokról kizárólag a közüzemi szolgáltató, a központi fűtés- és melegvíz-szolgáltatója, valamint a bíróság részére adhat tájékoztatást